Borbély László a szorítók világát ábrázolja. Tudja azonban, hogy mögötte egy másik, nagyobb világ van: maga az Élet. A „ring” jelképes hely. Itt küzd a fény és az árnyék, ember és ember, ember és önmaga, vagyis a saját teste-lelke – mert a legnagyobb ellenfelünk mi saját magunk vagyunk. Embernek lenni drámát jelent, szüntelen küzdelmet. Ahol mindenki csak önmagára számíthat. Ez is jelképes, hogy minden segítség kevés – az ember csakis önmagát válthatja meg. Ezért jobb szó a magyar „szorító”, mint a ring. A ring kört jelent, ami ősi értelemben az Égnek a szimbóluma. A Földdé a négyszög. Minden ősi küzdőtér négyszögletes. Itt íródnak Laci látszólag hétköznapi történetei. Müller Péter
Kisregényei (A lándzsa Longinusa, Az utca napos oldalán) és színészekről szóló könyvei (Kaszkadőr nélkül – Koncz Gáborral, Bohóc vérben és vasban – Dózsa Lászlóval, Egy önveszélyes ember - Reviczky Gáborral) után a szerző első novellás kötetét tartja kézben az olvasó. Borbély László 1988-ban született, 1992 óta hírlapíró, Az antikvárius című tárcanovellája 2002-ben nemzetközi nagydíjat nyert, szépprózáit rendszeresen közlik irodalmi lapok. Üzenet a ringből című novellás kötetében visszatér a hírlapírás klasszikus hagyományához Hősei a mindennapok névtelenjei, most vagy mindörökké. Hitvallása szerint aki szereti a másikat, az nemcsak felelősséget érez iránta, hanem engedi szabadon küzdeni sorsával. |