Dolgozni kell: magot szórni, gyermeket simogatni, otthont teremteni. A zsoltár a békét adja, a szerelem a folytonosságot, a munka az örökkévalóságot. Novelláiban is, mint regényei legszebb lapjain, költészetté nemesedik az ábrázolt világ: szinte énekelnek a földek és a sorsok. Embereit látva nyugszik a szív: valamiért mégiscsak érdemes az öregség felé ballagni. S hisszük, amit Szabó Pál vallott: amelyik népben ennyi erő és szépség van, nem pusztulhat el. |