Ezt a könyvet nem történészek írták, nem a múlt időket hűvös ésszel mérlegelők, kutatók. Hanem azok, akik ott voltak, mikor az ég zengett: kétséggel és reménységgel, erővel és gyöngeséggel, hiúsággal és büszkeséggel, szeretettel és gyűlölettel, bátorsággal és félelemmel megvert-megáldott, eleven emberek. E gyűjteményben ők vallanak híven a látottakról-hallottakról, bár egymás iránt olykor elfogultan, sőt igaztalanul. Többnyire mégis hihetünk nekik. Enyhe túlzásaik, tanúságtételüket átszínező érzelmeik nemhogy meghamísítanák – hitelesítik inkább a naplóinkból, leveleikből, visszaemlékezéseikből kirajzolódó képet. Hiszen a kor volt ilyen, az hatott rájuk is. S mi csak örülhetünk, hogy akiket személy szerint elénk idéznek, azok nem közétéri szobrokká merevedve jelennek meg, s a névtelenebbje sem puszta levéltári adalékká fakulva. Így történhet meg a csoda: viszontagságaikban már mintha osztoznánk, és sorsuk részeseként szívnánk velük egy levegőt.
Könyvünk a meglepetések márciusától a bukásig és megtorlásig követi nyomon a történteket. Nem minden fontos eseményről adhat számot, de a döbbenetes dráma egészéről igen: ennek a világra szóló élethalálharcnak a kibontakozásáról és lefolyásáról, győzelmekből gyötrelmekbe fordulásáról.
A kötet címe is erre utal. Szabadság és halál – ez a kettő akkor kézenfogva járt.
A felhasznált szövegeken egy szót sem változattunk. Nem tartózkodtunk viszont a rövidítésektől, tömörítésektől. Színesebb és pergőbb lett így ez a „helyszíni beszámoló”: olyan izgalmas-mozgalmas tablója a kornak, 1848-49 szereplőinek, amely úgyszólván regénynek is elmenne. De ez a regény nem egy szerző műve: a másfél éves makacs résztvevőinek közös üzenetét kapjuk vele. |