A szerző írja: 1983. szeptemberében szerződést kötöttem a Szépirodalmi Kiadóval arra a regényre, amelyet már évek óta írtam. 1984. májusban leadtam a kéziratot.1987.januárban levelet írtak az elutasításról. Fontos lektorok olvasták regényemet, mely megjárta a pártközpontot. Szörnyülködött fölötte Aczél és Pándi. Végleges ítéletet hoztak:kiadásra alkalmatlan, mivel eltorzítja a valóságot. E szerint a regény sötét képet fest a hetvenes-nyolcvanas évek munkásairól; lapjain vergődő, életunt, szipuzó, öngyilkosjelölt, szakmát és életformát változtató, ideológiailag bizonytalan töltésű alakok szerepelnek. Kéziratban hányódó regényemet számos újságíró, kritikus, szerkesztő, kiadóigazgató olvasta, de nem volt szerencsém. A rendszerváltás után legalább húsz kiadónál jártam. Be kell mutatkoznom. De bízom egykori és új olvasóimban, hogy felismernek. És felismerik könyvemben a torzítás nélküli történelmet is. |