VASY GÉZA
Korunk író-krónikása
Új Könyvpiac, 2002.11.19.

Amikor Györffy László munkáiról esik szó s a krónika műfajcsokráról, természetesen ne csak a legközvetlenebb jelenkor néhány esztendejére gondoljunk, hanem a huszadik század egészére, legfőképpen a második felére, amely az író számára előbb gyerekként, majd felnőttként megélt évtizedek sora, s amelyeknek történéseit nem szűnő érdeklődéssel faggatja. Olyan nemzedék és olyan szemlélet képviselője ő, amely még magátólértetődőnek tartotta és tartja a szülők, a nagyszülők, a még korábbi elődök sorsának faggatását is, hiszen tudja, hogy a jelent nagy mértékben a megtörtént múlt formálta. E felfogás szemléletes példája tavaly megjelent regénye is. Az Aki megszökött a halál elől önmeghatározása szerint „történelmi regény a megmaradásról”. Főhőse egy ludovikás katonatiszt, aki a hadifogság után villanyszerelőként dolgozott, majd 1956-ban Keszthely nemzetőrparancsnoka lett, s a legvégső pillanatban emigrált Ausztriába. Halálra is ítélték, sőt haza is akarták csempészni, nyilván azért, hogy végrehajthassák az ítéletet. Tizenötmillióból egyetlen magyar embernek a sorsa ez, különlegesnek látszik, pedig tipikus, hiszen bármikor bármelyikünkkel megtörténhet bármi a gyötrelmes huszadik században.

S félő, hogy megtörténhet bármi a most kezdődött huszonegyedikben is. Györffy László legfrissebb könyve, a Pásztázó, magányerőből esszéket, közéleti írásokat tartalmaz „európai magyarságunk csapdahelyzeteiről”. Ezek a munkák nemcsak keltezésük miatt kötődnek a legmaibb jelenkorhoz, hanem gondjaikkal is. Valójában az esszék is mind közéleti kérdésekkel foglalkoznak, a publicisztikai írások, az ünnepi beszédek is esszéjellegűek. Az író gondjai a magyarság s azon át az emberiség sorskérdései. A honnan jöttünk helyett most a hol vagyunk és a hová megyünk kérdésköre kerül a középpontba, de oly módon, hogy e hármasság minden tagja utal a másik kettőre. A csapdahelyzetek nem ma, nem 1990 után alakultak ki, s bizony kétséges az is, hogy a ma élő legfiatalabbak akár megérhetik-e azt a kort, amelyre mindegyik felszámolódik.
Itt most csak sorolni lehet néhányat azokból a gondokból, azokból a sorskérdésekből, amelyek a kötet tárgyát képezik. A huszadik század Mohácsa Trianon volt, s feloldásának útját-módját ma sem ismerjük. A nemzeti kultúrát azonban nemcsak a határokon túl élők körében fenyegeti veszély, hanem a magyar államban is. Egy világtendenciával kellene nem szembeszegülni, hanem megbirkózni úgy, hogy a globalizációnak a kultúrában ne csak a máris elrettentően érzékelhető hátrányai mutatkozzanak meg, hanem lehetséges előnyei is. A proletár nemzetköziség után egy falanszter-szerű nemzetköziség fenyeget, amelyben a minden nap azonos széklábak faragásának kötelezettségét a számítógépek billentyűzetének mániákus nyomogatása váltja fel. Valóban szükség van a szellemi honvédelemre az egyetemes és az oda tartozó nemzeti kultúra védelmében egyaránt. S ez utóbbira nemcsak azért szükséges jobban figyelnünk, mert igazán csak nekünk fontos nélkülözhetetlenül, hanem azért is, mert miként az egyik esszé szellemesen kifejti: „Európa kelet felé lejt” – szellemi értelemben is. Györffy László helyeselhető álláspontja szerint nemcsak a politikának, hanem a szellemi életnek is feladata a kűzdelem e helyzet megváltoztatásáért.
_________________________________
Forrás: http://www.ujkonyvpiac.hu/cikkek.asp?id=103