E könyv szerzője tapasztalatból tudja, hogy van a lidércnyomásnak egy fajtája, ami ébren fogja el az embert álmatlan éjszakák során. Ez az érzés halálos kimerültséggel kezdődik és azzal folytatódik, mintha mindennek megváltozott volna a minősége. Mintha az emberek és tárgyak valami nagyon öreg, nagyon kusza jelen hagyatékai lennének. Tanácsos lehet ilyenkor, ha akár hitetlenül is próbálunk imádkozni. Ügyeljünk azonban, hogy szavaink tisztábbak legyenek, mintha semmit nem akarnának mondani. Gondoljunk arra, hogy a napfölkeltéhez sem kell fáklyát gyújtanunk, mert a hiteles szó, az igaz érzés a sötétben is világít. Ez a meggyőződés, ez a hasznosan túli tudás megkönnyebbülést hoz, kisimítja időverte arcom ráncait és eszembe juttatja azt a hasznos tudást is, hogy van egy időszak, amikor az őszibarack éppen érett; kicsivel előtte, vagy utána, már nem olyan jó. S ezt is tudni: nagyon vigasztaló! |