Szerző:
Cím:

Alcím:
ISBN:
Kiadás éve:
Méret:
Terjedelem:
Kötésmód:


Illés Lajos
Az Új Írás hőskora

Irodalmi történetek, emlékezések
963 8250 80 1
2002
A/5
157 oldal
ragasztott papírkötés

 

Fogyasztói ár:
1100 Ft
 
Internetes ár:
880 Ft
Kedvezmény:
20%
     
 
Ismertető

Pomogáts Béla írja: Illés Lajos, József Attila-díjas író, kritikus, az Új Írás alapító-, felelős-, majd főszerkesztője, színesen és érdekesen idézi fel irodalmunkban s szellemi életünkben fontos szerepet játszó folyóirat indulásának és kibontakozásának első küzdelmes éveit. Igazi hőskor volt ez, mert a külső támadások kereszttüzében és belső harcok közepette közölte az 1956-os forradalom után börtönben sínylődő, majd kiszabaduló (Déry Tibor, Tardos Tibor, Zelk Zoltán) és a hallgatásra kényszerült vagy háttérbe szorított alkotók írásait (Illyés Gyula, Kassák Lajos, Örkény István, Benjámin László, Pilinszky János, Tamási Lajos, Nagy László, Juhász Ferenc, Weöres Sándor). Teret adott a fiatal nemzedékeknek. (Csák Gyula, Csoóri Sándor, Fodor András, Galgóczi Erzsébet, Kalász Márton, Ladányi Mihály, Szakonyi Károly, Tornai József és mások).
Tarján Tamás írja: A szépprózai színezetű, autobigrafikusan kanyargó, ténytisztelő műfajának Illés Lajos mintegy két évtizeddel ezelőtt adta meg a karakterét és a zamatát... A kisebb fejezetekre tördelt novellisztikus memoár alkalmas arra, hogy feltárja a kor alapvető vonásait. Az irodalmi műhely atmoszféráját megérzékítve a hajdani literátus és ideológiai kulcskérdésekre is rávilágít. Folyóirat-történet és önéletrajz mintázódik egymásra. A veretes, az ironikus és abszurd epizódokat is hordozó, helyenként humoros szöveg szuverén hitelű, nélkülözhetetlen adalék az irodalomtörténész céh számára; ugyanakkor a "nem beavatottak" - s különösen a tanár- és diáktársadalom - részére pedig élvezetes, eligazító olvasmány.

 
Kritikák, recenziók

1961 márciusában jelent meg az Új Írás című irodalmi folyóirat első száma, ez a lap volt akkor 'a legkisebb, harmadik testvér' a Kortárs meg az Élet és Irodalom mellett. Első felelős-, majd főszerkesztője, Illés Lajos most kitűnően dokumentált emlékezések formájában idézi föl a folyóirat 1964 tavaszáig tartó 'hőskorát', amikor is Szirmai István, akkori főideológus utasítására leváltották Weöres Sándor Antik ekloga című erotikus versének közlése ürügyével. Illés Lajos köztudottan kitűnő anekdotázó (l.: Íróhistóriák, 9726109), ám ezúttal nem jóízű történetekkel szórakoztatja az olvasót, hanem igen sok idézettel, dokumentumokra való hivatkozások, cikkekre, kritikákra, levelekre való utalások sokaságával idézi föl a folyóirat első három-négy évfolyama szerkesztésének emlékezetes eseteit, illetve a lap munkatársi gárdájához tartozók emberi arcélét. Ám mind az esetek, mind a kisportrék voltaképp azt sugalmazzák a mai olvasónak, milyen politikai és intellektuális bátorságra volt szükség a hatvanas évek elején Magyarországon ahhoz, hogy a szerkesztendő folyóirat ne legyen unalomba fulladóan színtelen és 'hivatalos' ízű. És csakugyan izgalmas évek voltak ezek, hiszen Illés Lajos elkezdte közölni az akkor csak ritkán megszólaltatott Weöres Sándort, Benjámin Lászlót, Pilinszky Jánost, Kassákot, Sinka Istvánt, Tamási Lajost; az Új Írás lett Juhász Ferenc és Nagy László 'otthona'; itt jelenhetett meg sok idő után először Déry Tibor vagy Lengyel József. De a főszerkesztő odafigyelt az 'élő klasszikusokra', az idősebb generáció alkotóira is, rendszeresen publikált a lapban Illyés Gyula, Illés Endre, Féja Géza, Keresztury Dezső, Németh László, Szabó Pál, Takáts Gyula, Tamási Áron, Tersánszky vagy Vas István. Nemkülönben fontos volt a 'tűztáncosok' szerepeltetése, Váci Mihály, Garai Gábor, Mezei András, Ladányi Mihály itteni közléseinek sora. Bár a lap nyitott volt minden irányba, valamennyi irányzat felé, az első főszerkesztőn ek adatott három és fél év nem volt elegendő például a határon túli magyar alkotók előtti kapukitárásra, de nem volt eléggé hatékony az irodalomszervező publicisztika sem. Mindazonáltal a szerző laza időrendben beszéli el a folyóirathoz kapcsolódó emlékeit a Dorottya utca 8. szám alatti két szobás szerkesztőségbe való költözéstől elbocsátásáig. Szól Illyés Gyula támogató bizalmáról, Veres Péter kritikus természetéről, Örkény István, Lengyel József, Juhász Ferenc, Csák Gyula vagy Pilinszky János itteni publikációiról, a 'problematikus alkotók' fölkarolásáról és a hivatalos szervek ezek miatti nehezteléséről. Illés Lajos végül is keserű szájízzel zárja visszaemlékezései sorát, hiszen leváltásával attól fosztották meg, amit a legjobban szeretett, a folyóiratszerkesztéstől. Az alaposan dokumentált kötetet lehet úgy olvasni, mint a hajdani főszerkesztő memoárját; lehet úgy olvasni, mint a hatvanas évek első fele irodalmi életének egyfajta látleletét, és lehet az Új Írás első évfolyamai személyes hangvételű - sajtótörténetét látni benne. - Mindenképp érdemes a nagyobb irodalomtörténeti részlegekben elhelyezni.
_____________
Forrás: www.kello.hu