Konczek József ahhoz a Kilencek néven elhíresült költői csoportosuláshoz tartozik, amely az Elérhetetlen föld című, 1969 karácsonyán megjelent antológia révén vonult be a magyar irodalmi köztudatba. Ha a most megjelent kiadványt fellapozzuk, elsősorban ez a gyümölcsként fán csüngő ragaszkodás, a levélhullató őszi fákkal vagy a rügyező tavasszal folytatott örökös párbeszéd tűnik a szemünkbe. Igazi panteista líra ez, imádságos, mély és szuggesztív. Beleolvadás, szemlélődés, elmélyülés. Konczek József meditatív alkat, aki a természetet sokkal tágabban értelmezi, mintsem puszta élő környezetet értene rajta. A természet nála haza, otthon, emlékezés. Költészetében rendre föltűnik a népköltészet motívumkincse, de tematikája is erőteljesen élményszerű. Költészete azonban mégsem egysíkú. Gazdagon merít a népköltészet mellett a rokon népek folklórjából vagy az avantgárd szabadvers eszköztárából. Leginkább formai értelemben, illetve a beszédmód, a dikció tekintetében mutat sokszínűséget Konczek József lírája. Hogy a legegyszerűbb szavak is hogyan válnak költészetté tollán, arra jó bizonyság a Rímek című vers: Fű./ Fa. Erdő.// Vízér./ Patak./ /Tenger.// Szó./ Mondat./ Költészet.// Föld./ Csend./ Isten. A kortárs magyar líra élvonalát jelzi a kötet, széles körben érdemes ajánlani.
_____________
Forrás: www.kello.hu