Kassák Lajos, Tamási Lajos és Kárpáti Kamil három emblematikus figura, akiket költői, életrajzi különbségeik ellenére összeköt az a művészi elkötelezettség, amely a művészet egyént és társadalmat formálni, alakítani, jobbítani képes voltába vetett rendíthetetlen hiten alapul. Kassák a munkásmozgalom klasszikus időszakának veteránjaként szinte a nyugatos fordulattal egy időben bontotta ki az avantgárd zászlaját Magyarországon. Tamási Lajos a fényes szelek reményteljes generációjának tipikus képviselője, aki belekeveredvén a diktatúra emberpusztító gépezetébe, hatalmas lelkesedéssel állt a forradalom mellé, vált annak jelképes alakjává (különösen a Piros a vér a pesti utcán című elhíresült verse okán). Kárpáti Kamilt húsz évesen, szinte gyermekfejjel, már 1949-ben utolérte a terror. Hét évet töltött börtönben, s teljes némaságra ítélve vezette a köréje gyűlt fiatalabb generációt. G. Komoróczy Emőke alapos tanulmányában e három mester szellemi kisugárzását veszi szemügyre saját életművük és személyiségük, valamint tanítványi körük tükrében. E három sors jól jelképezi a magyar irodalom negyvenöt utáni egzisztenciális viszonyait. A kötet tehát mindenkinek ajánlható, aki érdeklődik a közelmúlt magyar irodalma iránt, de a kortárs irodalom gyökereire nézve is találhat sok újat az érdeklődő, hiszen a szerző a három író jelesebb tanítványaival külön-külön is foglalkozik.
_____________
Forrás: www.kello.hu