Bizonyíthatja-e jobban, teljesebben valaki az élet iránti szeretetét, de mondhatnám rajongását, mint hogy gyermekeket nemz a világra, népes családot alapít, s nem azzal törődik, miből futja majd ételre, italra, ruhára egyebekre, hanem csak a szív parancsát teljesíti, bízva a Szentírás bíztató szavaiba, vagyis, hogy a mezők liliomát és az ég madarait sem hagyja öltözet és táplálék nélkül a Fennvaló, pedig nem vetnek és nem aratnak. (Szakonyi Károly)
* * * * *
Megáll az Úr színe előtt, csontsoványan, amivé lett, és ékes szép tájszólásával elmondhatja: itt vagyok, másképp nem tehettem, áldott legyen az anya, aki világra hozott, a föld, mely fölnevelt. (Albert Zsuzsa)
* * * * *
Elérkezik 2002 áprilisa: Könyvfesztivál a Kongresszusi Központban. Nem tudhatjuk, hogy már csak egy gyönge hónapja van.
Örömmel újságolom neki, hogy a fesztiválon 121 könyvét eladtuk. És balga fejjel azt is elmondom, hogy egy idős ember a vásárban mérgesen visszaadta az előre dedikált s a könyvre tett kis cédulát. „Ez a dedikáció nem eredeti, csak másolat!” Kímélni akartuk a beteg írót, azért sokszorosítottuk az aláírását.
Dombi bátyám aztán egy-két nap múlva telefonált.
– Gondolkodtam a dolgon. Igaza van a kis öregnek. Ezért, meg hogy az Ünnepi Könyvhéten jobban menjen az üzlet, előre dedikáltam 240 kötetemet.
Ismerve az állapotát, ezen csak hüledezni tudtam.
Később, halála után véltem megérteni a titkot. Azért tudta olyan nyugodtan, csaknem derűsen, kívülről szemlélni önmagát, saját mulandó életét, mert elvégezte, amit a sors rábízott. (Benke László)
* * * * * |
