Benke László Otthonkereső (regény) Az Otthonkereso arra döbbenti rá olvasóját, hogy a szeretet-hiányos lét elsorvasztja az ember belső erőit, megbénítja cselekvő-képességét, fölbomlasztja közösségi kötelékeit – így a társadalom fokozatosan atomjaira hull, és a mindenki mindenki ellen (nem pedig a „mindenki mindenkiért!”) törvényszerűsége emelkedik érvényre. Az író maga is, mint regényének hőse, csak idősödvén, tapasztalatokkal egyre gazdagodva ismerte fel, hogy csakis az egymás iránti figyelem, egymás kölcsönös segítése, a lelki gátak tudatos lebontása biztosíthatja a konszenzust (akár egyes személyek, csoportok, akár pártok között). Ha ez hiányzik, akkor a „sátáni” elvek (gyűlölet, békétlenség, boldogtalanság) lesznek úrrá. E felismerés készteti arra, hogy a rendszerváltás eltorzult folyamatában újrafogalmazza élményeit, tapasztalatait, s felmutassa hőse útját – küzdelmein – csalódásain át – a benső békesség elnyeréséig, a hazatalálásig. G. Komoróczy Emőke Fogyasztói ár: 1980 Ft |
Jókai Anna az Otthonkeresőről „Le sem tagadhatná a könyv írója, hogy költő, hiszen a líraiság mindenütt oldja a próza sűrű szövetét." Benke László „a mai kiüresedő szövegirodalom divatjával szemben tud és mer történetet írni, sorsot ábrázolni, és egyetemes érvényű világérzést közvetíteni". A regény „mint egy hatalmas hármasoltár nyílik ki: az időben visszafelé, a falusi ősökig, és előre, a gyermekek elbizonytalanodott útjáig". A mű fontos felismerése, hogy „az ember elvesztette az otthonosságot, nemcsak a felnevelő helytől elszakadva, de a lelkében is. Örök igazságokat kérdőjeleztek meg a tetszetős fél-igazságok, a hamis alapra épített ideológiák. Így volt ez a diktatúra éveiben – és sajnos így van az át nem gondolt újsütetű vadkapitalizmusban is. Széles körben és hosszú távra igaz, amit Magyar János (a regény főhőse) a saját bőrén megtapasztal: 'nemcsak a rosszat, a jót is elpusztították" – írja a kötetről Jókai Anna. |
