Nem tudok bemutatkozni, de megpróbálom. Verzár Éva vagyok, Erdélyből tizenöt éve telepedtünk át családommal - az anyaországba. Itt jelent meg első novellás kötetem: Írott gyökerek címmel.

Írásaim egyaránt táplálkoznak a múltból és a jelenből, mindig tiszteletben tartom gyökereimet. Amikor írni kezdtem, nem gondoltam arra, hogy közzé is teszem. Egyszerűen beleszerettem az írásba. Csak most látom, mennyire nehéz feladat, ha az embernek magáról kell írnia. Vallom, hogy minden leírt szó felelősség, és ennek tudatában is fogok tollat /klaviatúrát/ a kezembe. Fontosnak tartom átadni azt a hagyományt - embereket, érzéseket - amelyeket Erdély őriz - ma is -, és amelynek a szellemében felnőttem. Remélem sikerül éreztetnem írásaimban, hogy olyan nemzet szülötte vagyok, amely megérdemel minden tiszteletet.

* * * * *

„Hogy valami nyomot hagyjak magam után, valami megmaradjon gondolataimból, érzéseimből. Hogy hasznos legyek, érezzem felelősségét az életnek és a leírt szónak...”

Véleményem szerint, mindig a mű, az alkotás az, amelynek elolvasása után, az olvasó felemeli a fejét és megnézi - hogy ne feledje - kitől is származnak a sorok. Erdélyben születtem, jelenleg Magyarországon élek. Két hazám van. Egyszerre vagyok itthon és otthon.
 
Sepsiszentgyörgyön tanultam a Székely Mikó Kollégiumban, ott szívtam magamba az irodalom iránti szeretetem, elkötelezettségem. Írni itthon, Csömörön kezdtem. Bár, ha nem is papíron, de fejben mindig alkottam, játszottam a szavakkal és terveztem, hogy egyszer majd... Végre elérkezett az idő lejegyezni gondolataimat...
 
Azokat az írásokat, amelyek az életből kaptak táplálékot, magukban hordozzák lelkem rezdüléseit s remélem, hogy aki itt olvas, vagy fellapozza könyveim, nem teszi le addig, míg rá nem csodálkozik, hogy milyen nagyszerűen cseng egy szépen megfogalmazott mondat.